Erkel Ferenc

A 18–19. század fordulóján továbbra is meghatározó volt az egyszólamúság.

Népies dalokat tartalmaz Pálóczi Horváth Ádám „Ötödfélszáz énekek” című gyűjteménye 1813-ból.

Amade László népszerű bécsi és olasz dalokat fordított magyarra, Verseghy Ferenc pedig a bécsi klasszikusok stílusában írt új műveket.

Kialakult azonban egy sokkal fontosabb és értékesebb instrumentális zene, a verbunkos,

a magyar tánczene, amely a nemesi és a polgári osztályban is igen népszerű volt.

A műfaj nagyjai Bihari János, Lavotta János, Csermák Antal és Rózsavölgyi Márk.

Ebben az időszakban alakultak ki a zenés színházak, melyek váltakozva adtak elő prózai és zenés darabokat.

Az első magyar opera Chudy József Pikkó herceg és Jutka Perzsi című darabja volt,

de Fusz János (Pyramus és Thisbe) és Ruzitska József (Béla futása) is írt operát.

A magyar nemzeti opera megteremtése Erkel Ferenc nevéhez fűződik.

Erkel tevékenysége természetesen ettől sokkal sokrétűbb, zongorára írt darabokat,

kórusműveket komponált, nagy hatással volt a zeneélet egészére. Legnagyobb sikerű operái a Hunyadi László (1844) és a Bánk bán (1861).

 

Liszt Ferenc

Az első olyan magyar zeneszerző, aki túlnőtt az ország zenekultúrájának keretein, Liszt Ferenc volt.

Gyermekként került külföldre, s magyar voltára az 1838-as pesti árvíz döbbentette rá.

Egyik hazalátogatása alkalmával ismerte meg a magyaros cigányzenét, és egyetemes érvényű darabokat tudott írni felhasználásukkal.

A szabadságharc bukásáról gyászkompozíciókkal emlékezett meg (Funérailles – Gyászdalok).

1854-ben írta Hungária című szimfonikus költeményét, az esztergomi bazilika felszentelésére írta Missa solennist.

Jelentős részt vállalt a Zeneakadémia tervének megvalósításában.

A zenei élet fellendülése révén modern, polgári értelemben vett hangversenyélet bontakozott ki az országban.

Mind több városban alakultak zenekarok, hatalmasat fejlődött az előadóművészet.

Reményi Ede világhírű hegedűművész volt, aki zongorakísérőként vitte magával hangversenyeire a fiatal Brahmsot.

Ugyancsak világhírre tett szert Joachim József hegedűművész is, aki a magyar zene népszerűsítője, Brahms jóbarátja volt.

Hollósy Kornélia és Schodelné Klein Rozália Európa ünnepelt koloratúrszopránjai voltak.

A század közepén a verbunkosból a népies műdalokon, a diákdalokon keresztül kialakult a magyar nóta,

amely elsősorban a zeneileg nem túl művelt kisnemesi, polgári, népi rétegekben terjedt el, de a cigányzenekarok révén elérték a falusi rétegeket is.

A századfordulóhoz közeledve a hangversenyéletet az Erkel-fiúk és Richter János erősítette.

Richter előkészítette a terepet Gustav Mahler, majd Nikisch Artúr Operaházi tevékenységéhez, akik tevékenysége révén az Opera a virágkorát élte.

Az előadóművészet terén olyan nagyságok arattak sikereket itthon és világszerte, mint Auer Lipót, Hubay Jenő és Zichy Géza.

A keszthelyi születésű Goldmark Károly Bécsben mutatta be Sába királynője című operáját, amivel világsikert aratott.

Ekkor kezdődött a magyar operett kialakulása a magyar operahagyományok és a bécsi zene egymásra hatásából.

Nemzetközileg is sikeres szerzői: Lehár Ferenc, Kálmán Imre, Huszka Jenő.